2010. november 8., hétfő

"Élő népművészet"

Megnyílt a XV. Országos Népművészeti Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Megtekinthető 2011. március 27-ig.


2010. szeptember 5., vasárnap

Közszemérem öltés

Hallottatok már a "Stitch In Public Day"-ről? Én is idén tudtam meg, hogy szeptember 3. arra való, hogy nyilvános helyen hímezzünk. Ehhez csatlakoznom kellett, mindenképp! ;) 

És itt látható a többi elkövető.

2010. augusztus 22., vasárnap

Madarat fogtam...

Rá kellett jönnöm, hogy nagyjából egy életre szóló projektbe fogtam, melyet nagyban nehezít a tény, hogy nem haladok vele egyáltalán, ellenben "gondos kutatómunka" ill. "ó csak egy gyorsan megvalósítható ötlet" álnéven teljesen más dolgok kötnek le, ha tű kerül a kezembe.
Időm ráadásul mindehhez annyi, mint a tenger Magyarországon...
Egyik kalandozásom (ami legalább praktikusnak tekinthető, mert kicsi helyet foglal, így egy hónapja mindenhova jön velem) egy rózsás futóminta, ami nagymamám egyik fiókjából bukkant elő, állítása szerint régi erdélyi törölközőkről vagdosta le, hátha jó lesz polcszegélynek, de rövidnek bizonyult. Úgy gondoltam majd én összehozom a kellő hosszúságot, de messze még a másik vége... :)

 
Tegnap viszont kincset leltem, a pécsi Parti Népcsarnok - Kultúrák Boltja nevű kortárs galéria- régiségbolt tárgyai között. Pár hónappal ezelőtti látogatásomkor fedeztem fel a boltot és menekültem is kifelé belőle, mert költségvetésileg életveszélyes területnek tűnt. Most picit merészebben bámészkodtam benne, végül egy dolgot el kellett hoznom magamnak ajándékba. Egy szív alakú, piros-fekete kis tűpárna, gyönyörű, szövéshez hasonlító apró öltésekkel. A madarak miatt szerettem bele, ez egészen biztosan inspirálni fog, hogy a saját munkámat befejezzem végre. A minta eredetét tekintve még nincs ötletem, nagyon "úrikisasszonyos", még az is lehet, hogy valamilyen nagyobb díszes szövésű kárpitanyagból megmentett darabokból varrták, mert túlságosan egyforma mindkét oldala, de tényleg csodaszép! Annyira örülök neki, ahogy csak nagyon régi kézimunkakönyveknek tudtam eddig. 

2010. július 6., kedd

XV. Élő Népművészet Országos Népművészeti Kiállítás

Sorra nyílnak a regionális kiállítások:

Ezen a héten csütörtökön az egri Dobó István Vármúzeum Gótikus Püspöki Palotájában nyílik az észak-magyarországi tárlat. A megnyitón közreműködik Fehér Zsombor, a Kerekes Band rocksztár furulyása. :)
A kiállítás megtekinthető szeptember 15-ig.

A dél-dunántúli tárlat már látogatható Dunaföldváron, a Vár Fafaragó Galériájában.

A nyugat-dunántúli tárlat a Göcseji Múzeumban tekinthető meg augusztus 25-ig.

2010. május 16., vasárnap

Korábbi munkák

Ezt a két párnát néhány éve a szüleimnek hímeztem: anyukámnak a pávákat, apukámnak a szarvasokat. (A ráncokból jól látható, hogy apunál a párna nem csak dísz.)



2010. május 13., csütörtök

Hírek

Pályázati felhívás XXVI. Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázatra

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum (Bp. I. ker. Szilágyi Dezső tér 6.) "Palóc világ régen és ma" c. kiállításának nyitva tartását augusztusig meghosszabbították. Én gyorsan megnéztem hétfőn, mert azt hittem kedden zár. :) Elsősorban Fiser Józsefné hímzései érdekeltek, melyek között sok ismerős mintát fedeztem fel, palócot és nem palócot is (csak ráhangolódik az ember szeme szépen lassan, ott volt pl. az a szlovák madaras minta, amit én végül kiszavaztam a saját párnahuzatomról), de Bocsi Éva babái is nagyon tetszettek. 

2010. május 7., péntek

Ez most a helyzet

Kicsit gyűrött, de mivel mindenhová cipelem magammal, ez elkerülhetetlen. :)



2010. május 6., csütörtök

Addig is...

Nos, kedves Mindenki, én még MINDIG a madarakkal vagyok elfoglalva... Történt ugyanis, hogy az eredeti tervek szerint haladva a hármas és négyes számú madárpárt is szerettem volna elkészíteni, mikor is kezembe akadt egy akkora anyagdarab, amire pont kényelmesen elfér minden minta. Nekiültem hát az egésznek újra, kicsit csiszolgatva a koncepciót. Már egészen jól állok, hamarosan láthatjátok egyben.

Addig is, míg én csendben alkotok, figyelmetekbe ajánlanék néhány oldalt, amire mostanában bukkantam. 
  • Az Alte Mustertücher - nachgestickt német kézimunkaoldal, ahol XVII-XX. századi nyugat-európai mintakendőket találunk. Sabina Taterra-Gundacker magántulajdonú és múzeumi darabokat hímzett újra, melyek egytől-egyig gyönyörűek - azért bevallom, hogy az egy-két színt alkalmazó kendők nekem mindig jobban tetszenek, mint a nagyon színesek - és természetesen megszerezte a jogot is, hogy ezeket anyagostul, mintalapostul, fonalastul árusíthassa a kézimunka-rajongóknak. Vigyázat, veszélyes terep! :)
  • Hasonló angol nyelvű oldal a Wisconsin-beli Sullivanből  a The Scarlet Letter, ahol javarészt angol és amerikai mintakendőket találunk, de felbukkan néhány skót és kontinentális minta is. (Színes ellenállásomat egyszer majd ez az 1773-as dán minta fogja megtörni...)  
  • Egy német múzeum, amit mindenképpen szeretnék egyszer megnézni: a Stickmuster-Museum Celle.
  • A végére pedig egy különleges meglepetés, mely az én blogomat is érinti: a csarodai madaras mintát Assisi fedőnéven az ausztrál Jane Stockton In Prayse of the Needle c. oldalán találtam, mellyel 2003 novemberében díjat is nyert a Worshipful Company of Broiderers of Lochac (egy középkori hagyományápoló csoport) versenyén. 
Assisi Towel, Jane Stockton munkája  

(Jane-től időközben megtudtam az igazságot: a minta az eredetileg 16. századi kiadású Nicolas Bassee könyv újranyomott változatából, a "German Renaissance Patterns for Embroidery" c. kötetből származik. A Feeling Stitchy c. blogoldalon megtaláltam újfent a mintát és a könyv ajánlóját, sok más hasonló kiadvánnyal együtt. Néhány közülük online elérhető, szabadon letölthető! Újabb veszélyes terep...) 

2010. április 3., szombat

Ezúttal tojásra hímeztem...

Ezzel kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!


2010. március 8., hétfő

Hagyományok Háza

Úgy gondoltam, hogy hiába sorakozik a polcomon közel száz darab hímzéssel és népművészettel foglalkozó kiadvány, a gyakorlat elsajátításához ez kevés lesz. Így hát ellátogattam egy borongós péntek délután a Hagyományok Házába, ahol Beszprémy Katalin tart kéthetente hímzőkört. Nagyon csoda hely az, egészen sokan járnak össze alkotni-tanulni, ki-ki saját szintje szerint. Rengetegféle technikát és stílust lehet elsajátítani és Katalin mindenkivel egyénileg, végtelen türelemmel foglalkozik. Én rögtön nagyon bátor voltam és azonnal rábaközi mintát választottam, mert ez régi nagy szerelem. Jól tettem, mert máris kiderült, hogy amit saját magamtól alkottam korábban, az nem feltétlen jó úgy, ahogy én gondoltam. Egy öltésnyit nem hímeztem a három óra alatt, mert arra már nem maradt idő: lefoglalt a pauszpapírra rajzolt mintagyűjtemény csodálása, a megfelelő vászon és fonal utáni rohangálás, az öltéstípusok tanulmányozása. Nagy élmény volt, hogy én magam nyomhattam át a mintát a vászonra, igazi nyomóbabával, hígítóval oldott kék festékkel. Nem is gondoltam, hogy lesz még ilyenre lehetőségem a XXI. században, de érdemes vele bíbelődni, majd valahogy megoldom otthon is, mikor már nem keresztszemezni fogok.

A rábaközit még nem kezdtem el, csak barátkozom a mintával. Természetesen madaras. :)

2010. március 6., szombat

Palóc viselet

Kedvenc hazai zenekarom, a Kerekes Band dobosával készült interjút olvasgatva jutott tudomásomra, hogy az együttesben játszó testvérek (Fehér Zsombor és Fehér Viktor) édesanyja palóc népviseletek készítésével foglalkozik. Érdemes megnézni a honlapját, én úgy gondolom, hogy Viktor jogosan áradozik róla. Majd ha eljutok egyszer a palóc vidékig, mindenképpen meglátogatom.

2010. március 2., kedd

Madarak, fonalak, rokonok...

Telnek a hetek, én pedig jól megszegtem egyik ígéretemet, hogy hetente jelentkezem. Mentségemre legyen mondva, hogy többnyire országhatáron kívül tartózkodtam, valamint mindig volt nálam pár méter fonál és tű...
Készülgetnek a madaras motívumok, ezzel kapcsolatban tartozom egy kis magyarázattal. Ez ugye egy magyarországi hímzéseket tanulgató-csemegézgető blog, mit keres itt rögtön az elején egy osztrák minta? A madaras párnát, mint már írtam, kedvcsinálónak szántam magamnak. A madarak amúgy is nagy kedvenceim, a kiválasztott minták pedig azt igyekeznek szemléltetni, hogy a környező országok mintakincsei nagyon hasonlóak a mieinkhez. (Itt ugye még keresztszemesekről van csak szó...) Nem mellesleg, tudatosan a saját ismert és feltételezett gyökereim jelennek meg rajta: Dunántúl, Felvidék, Erdély és Felső-Ausztria, ahol drága nagymamám született, akitől a hímzés első fogásait megtanultam.
Így került rá - a fenti indoklást tökéletesen figyelmen kívül hagyva - a pici somogyi madárkák mellé egy hevesi sordísz. Vegyük úgy, hogy egri iskolás éveimet jelképezi... (Itt még kezdeti fázisban látható, azóta a Csíkszeredára vezető hosszú kocsiúton befejeztem.)

Most pedig egy csarodai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pacsirtás motívum készülget, máris lehet hasonlítgatni a múltkori osztrákhoz.

Közben rátaláltam egy évekkel ezelőtt félbehagyott párnahuzatra, amelyre kedvenc baranyai sváb mintámat kezdtem el hímezni. Ez már egy nagyobb lélegzetvételű dolog, cipeltem is magammal mindkét külföldi kiruccanásomra, s szerencsére mindenhol akadt jó pár szabad órám foglalkozni vele. Előreláthatólag hónapokat vesz majd így is igénybe az elkészítése, de annyira gyönyörű, hogy nagyon szeretném már teljes valójában látni. Ezzel a mintával két kiadványban is találkoztam már, írok majd róla részletesebben, addig egy kis ízelítő a motívumokból:



2010. február 11., csütörtök

Életjel

Éppen egy erdélyi kirándulásra készülök, utána jelentkezem. Projekt halad, ha lassan is. :)

2010. január 22., péntek

Lassacskán, de biztosan

Csak a tisztesség kedvéért jelentkezem ezen a héten is. Nem nagyon haladtam, de legalább az előző bejegyzésben látható madaras-életfás osztrák minta már elkészült. Ez is valami. Kitartok, ígérem. :)

2010. január 5., kedd

Az első hét eseményei

Még épphogy csak megfogant az elhatározás, máris rengeteg támogatót találtam. Nézzük, mi történt eddig, az utóbbi 5 napban:
  • Zimbi barátom felajánlotta a régi Olympus X-710-esét, úgyhogy már kísérletezgethetek a megfelelő beállításokkal - egyelőre még barátkozunk :)
  • Perger művészúr felajánlotta, hogy készít méltó képeket az elkészült művekről, amely lehetőséggel boldogan élni is fogok. Házilag így csak munkafázisokat fogok kattintgatni, a művészi ábrázolást rábízom.
  • Kaptam ígéretet furtai minták tanulmányozásának lehetőségére.
  • Marcsi barátnémtól kapok fiókban lapuló fonalgombolyagokat.
  • Egy kedves kollégám segítségével lett egy kb. 90x130 cm-es Magyarország térképem, rajta az összes településsel.
  • Anyukám feláldozta az egyik lepedőt a varrott térkép megvalósulásához. Mindössze annyit kért, hogy fehérítsem ki egy kicsit... ezt nem vittem túlzásba, mert szerintem így hitelesebb. :)
  • Apukám a hír hallatán sokáig nem szólt semmit, majd bejelentette, hogy ha pár napig elviselem az ősöket, akkor mehetek velük felső-tiszai kirándulásra nyáron, mert ő épp arrafelé kutatgat, hátha én is találok valami érdekeset.
  • Nagymamám bőszen varrja a párnahuzatok alapját, bár még nem is sejti, micsoda összeesküvés részesévé vált ezáltal.
  • Etus barátom (fiú!) felajánlotta egy gyermekkori művét, amit 25 éve hagyott félbe. Remélem kedvet kap, hogy befejezze. :)
  • Én már elkezdtem az első párnát. Ez még nem annyira tájegység szerinti, amolyan kedvcsináló bemelegítésnek szánom. Tematikailag keresztöltéses madármintákból áll: baranyai, somogyi, erdélyi, szlovák és osztrák mintákat tartalmaz.
  • Végül, de nem utolsó sorban ne feledjük az olvasókat, akik az első naptól fogva buzdítanak! Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit, aki rám talált!

2010. január 2., szombat

Egymillió öltés Magyarországon

Ez a blog azért jött létre, hogy dokumentálja 2010. 01. 01-én éjjel rám tört lelkesedésem jövőjét, mely szerint végighímzem az országot. Évekig gyűjtögettem a már többnyire csak antikváriumokban fellelhető, különböző hímzésfajtákról szóló népművészeti kiadványokat, azzal a szándékkal, hogy picit megtanulom a különböző tájegységeinkre jellemző díszítési eljárásokat. Itt az ideje tényleg a tettek mezejére lépni.
Elképzelések, azok vannak:
  • Először is, szereznem kell végre egy digitális fényképezőgépet. Ha nem készítek képeket a munkáimról, akkor ki hiszi el nekem, hogy tényleg szorgosan járt a kezem?
  • Valahol meg kell húzni a határt. Az eredeti tervem az volt, hogy díszpárnahuzatokat készítek, különböző stílusokban. Úgyhogy párnahuzatnál nagyobb minta nem jöhet szóba. Nagyjából 40x40 cm-ben gondolkodom.
  • Lesznek kivételek és kihágások, de alapvetően sorba veszem az összes általam ismert stílust, egyszerre csak egyfélére fogok koncentrálni.
  • Legalább hetente egyszer jelentkezem. Ha mással nem, hát azzal, hogy bevallom, ha épp nem haladtam egy öltésnyit sem...
  • Szereznem kell egy fél lepedőnyi méretű Magyarország térképet is, hogy legyen mit átrajzolni valódi lepedőre. Pár éve a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban láttam egy kiállítást, ahol a kiállító helyi hímzőkör tagjai készítettek egy varrott térképet, amin minden tájegység egy rá jellemző apró motívummal volt jelképezve. Azt hiszem ez a félig virtuális kirándulás megérdemel egy ilyen nem-virtuális térképet az utamról.
  • Reményeim szerint az év során lesz alkalmam valódi kirándulások élménybeszámolóival is tarkítani a blogot. Írok majd népművészeti múzeumokról, hagyományőrző csoportokról, szupernagyikról, akiktől sokat lehet tanulni. Ehhez (és a projekt többi részéhez is) bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Megnyílt hát a Varródoboz... lássuk mit rejt.