Hagyományok Háza

Úgy gondoltam, hogy hiába sorakozik a polcomon közel száz darab hímzéssel és népművészettel foglalkozó kiadvány, a gyakorlat elsajátításához ez kevés lesz. Így hát ellátogattam egy borongós péntek délután a Hagyományok Házába, ahol Beszprémy Katalin tart kéthetente hímzőkört. Nagyon csoda hely az, egészen sokan járnak össze alkotni-tanulni, ki-ki saját szintje szerint. Rengetegféle technikát és stílust lehet elsajátítani és Katalin mindenkivel egyénileg, végtelen türelemmel foglalkozik. Én rögtön nagyon bátor voltam és azonnal rábaközi mintát választottam, mert ez régi nagy szerelem. Jól tettem, mert máris kiderült, hogy amit saját magamtól alkottam korábban, az nem feltétlen jó úgy, ahogy én gondoltam. Egy öltésnyit nem hímeztem a három óra alatt, mert arra már nem maradt idő: lefoglalt a pauszpapírra rajzolt mintagyűjtemény csodálása, a megfelelő vászon és fonal utáni rohangálás, az öltéstípusok tanulmányozása. Nagy élmény volt, hogy én magam nyomhattam át a mintát a vászonra, igazi nyomóbabával, hígítóval oldott kék festékkel. Nem is gondoltam, hogy lesz még ilyenre lehetőségem a XXI. században, de érdemes vele bíbelődni, majd valahogy megoldom otthon is, mikor már nem keresztszemezni fogok.

A rábaközit még nem kezdtem el, csak barátkozom a mintával. Természetesen madaras. :)

Palóc viselet

Kedvenc hazai zenekarom, a Kerekes Band dobosával készült interjút olvasgatva jutott tudomásomra, hogy az együttesben játszó testvérek (Fehér Zsombor és Fehér Viktor) édesanyja palóc népviseletek készítésével foglalkozik. Érdemes megnézni a honlapját, én úgy gondolom, hogy Viktor jogosan áradozik róla. Majd ha eljutok egyszer a palóc vidékig, mindenképpen meglátogatom.

Madarak, fonalak, rokonok...

Telnek a hetek, én pedig jól megszegtem egyik ígéretemet, hogy hetente jelentkezem. Mentségemre legyen mondva, hogy többnyire országhatáron kívül tartózkodtam, valamint mindig volt nálam pár méter fonál és tű...

Készülgetnek a madaras motívumok, ezzel kapcsolatban tartozom egy kis magyarázattal. Ez ugye egy magyarországi hímzéseket tanulgató-csemegézgető blog, mit keres itt rögtön az elején egy osztrák minta? A madaras párnát, mint már írtam, kedvcsinálónak szántam magamnak. A madarak amúgy is nagy kedvenceim, a kiválasztott minták pedig azt igyekeznek szemléltetni, hogy a környező országok mintakincsei nagyon hasonlóak a mieinkhez. (Itt ugye még keresztszemesekről van csak szó...) Nem mellesleg, tudatosan a saját ismert és feltételezett gyökereim jelennek meg rajta: Dunántúl, Felvidék, Erdély és Felső-Ausztria, ahol drága nagymamám született, akitől a hímzés első fogásait megtanultam.
Így került rá - a fenti indoklást tökéletesen figyelmen kívül hagyva - a pici somogyi madárkák mellé egy hevesi sordísz. Vegyük úgy, hogy egri iskolás éveimet jelképezi... (Itt még kezdeti fázisban látható, azóta a Csíkszeredára vezető hosszú kocsiúton befejeztem.)

Most pedig egy csarodai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pacsirtás motívum készülget, máris lehet hasonlítgatni a múltkori osztrákhoz.

Közben rátaláltam egy évekkel ezelőtt félbehagyott párnahuzatra, amelyre kedvenc baranyai sváb mintámat kezdtem el hímezni. Ez már egy nagyobb lélegzetvételű dolog, cipeltem is magammal mindkét külföldi kiruccanásomra, s szerencsére mindenhol akadt jó pár szabad órám foglalkozni vele. Előreláthatólag hónapokat vesz majd így is igénybe az elkészítése, de annyira gyönyörű, hogy nagyon szeretném már teljes valójában látni. Ezzel a mintával két kiadványban is találkoztam már, írok majd róla részletesebben, addig egy kis ízelítő a motívumokból: