Rá kellett jönnöm, hogy nagyjából egy életre szóló projektbe fogtam, melyet nagyban nehezít a tény, hogy nem haladok vele egyáltalán, ellenben "gondos kutatómunka" ill. "ó csak egy gyorsan megvalósítható ötlet" álnéven teljesen más dolgok kötnek le, ha tű kerül a kezembe.
Időm ráadásul mindehhez annyi, mint a tenger Magyarországon...
Egyik kalandozásom (ami legalább praktikusnak tekinthető, mert kicsi helyet foglal, így egy hónapja mindenhova jön velem) egy rózsás futóminta, ami nagymamám egyik fiókjából bukkant elő, állítása szerint régi erdélyi törölközőkről vagdosta le, hátha jó lesz polcszegélynek, de rövidnek bizonyult. Úgy gondoltam majd én összehozom a kellő hosszúságot, de messze még a másik vége... :)
Tegnap viszont kincset leltem, a pécsi Parti Népcsarnok - Kultúrák Boltja nevű kortárs galéria- régiségbolt tárgyai között. Pár hónappal ezelőtti látogatásomkor fedeztem fel a boltot és menekültem is kifelé belőle, mert költségvetésileg életveszélyes területnek tűnt. Most picit merészebben bámészkodtam benne, végül egy dolgot el kellett hoznom magamnak ajándékba. Egy szív alakú, piros-fekete kis tűpárna, gyönyörű, szövéshez hasonlító apró öltésekkel. A madarak miatt szerettem bele, ez egészen biztosan inspirálni fog, hogy a saját munkámat befejezzem végre. A minta eredetét tekintve még nincs ötletem, nagyon "úrikisasszonyos", még az is lehet, hogy valamilyen nagyobb díszes szövésű kárpitanyagból megmentett darabokból varrták, mert túlságosan egyforma mindkét oldala, de tényleg csodaszép! Annyira örülök neki, ahogy csak nagyon régi kézimunkakönyveknek tudtam eddig.
