2010. március 2., kedd

Madarak, fonalak, rokonok...

Telnek a hetek, én pedig jól megszegtem egyik ígéretemet, hogy hetente jelentkezem. Mentségemre legyen mondva, hogy többnyire országhatáron kívül tartózkodtam, valamint mindig volt nálam pár méter fonál és tű...
Készülgetnek a madaras motívumok, ezzel kapcsolatban tartozom egy kis magyarázattal. Ez ugye egy magyarországi hímzéseket tanulgató-csemegézgető blog, mit keres itt rögtön az elején egy osztrák minta? A madaras párnát, mint már írtam, kedvcsinálónak szántam magamnak. A madarak amúgy is nagy kedvenceim, a kiválasztott minták pedig azt igyekeznek szemléltetni, hogy a környező országok mintakincsei nagyon hasonlóak a mieinkhez. (Itt ugye még keresztszemesekről van csak szó...) Nem mellesleg, tudatosan a saját ismert és feltételezett gyökereim jelennek meg rajta: Dunántúl, Felvidék, Erdély és Felső-Ausztria, ahol drága nagymamám született, akitől a hímzés első fogásait megtanultam.
Így került rá - a fenti indoklást tökéletesen figyelmen kívül hagyva - a pici somogyi madárkák mellé egy hevesi sordísz. Vegyük úgy, hogy egri iskolás éveimet jelképezi... (Itt még kezdeti fázisban látható, azóta a Csíkszeredára vezető hosszú kocsiúton befejeztem.)

Most pedig egy csarodai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pacsirtás motívum készülget, máris lehet hasonlítgatni a múltkori osztrákhoz.

Közben rátaláltam egy évekkel ezelőtt félbehagyott párnahuzatra, amelyre kedvenc baranyai sváb mintámat kezdtem el hímezni. Ez már egy nagyobb lélegzetvételű dolog, cipeltem is magammal mindkét külföldi kiruccanásomra, s szerencsére mindenhol akadt jó pár szabad órám foglalkozni vele. Előreláthatólag hónapokat vesz majd így is igénybe az elkészítése, de annyira gyönyörű, hogy nagyon szeretném már teljes valójában látni. Ezzel a mintával két kiadványban is találkoztam már, írok majd róla részletesebben, addig egy kis ízelítő a motívumokból:



1 megjegyzés: