Úgy gondoltam, hogy hiába sorakozik a polcomon közel száz darab hímzéssel és népművészettel foglalkozó kiadvány, a gyakorlat elsajátításához ez kevés lesz. Így hát ellátogattam egy borongós péntek délután a Hagyományok Házába, ahol Beszprémy Katalin tart kéthetente hímzőkört. Nagyon csoda hely az, egészen sokan járnak össze alkotni-tanulni, ki-ki saját szintje szerint. Rengetegféle technikát és stílust lehet elsajátítani és Katalin mindenkivel egyénileg, végtelen türelemmel foglalkozik. Én rögtön nagyon bátor voltam és azonnal rábaközi mintát választottam, mert ez régi nagy szerelem. Jól tettem, mert máris kiderült, hogy amit saját magamtól alkottam korábban, az nem feltétlen jó úgy, ahogy én gondoltam. Egy öltésnyit nem hímeztem a három óra alatt, mert arra már nem maradt idő: lefoglalt a pauszpapírra rajzolt mintagyűjtemény csodálása, a megfelelő vászon és fonal utáni rohangálás, az öltéstípusok tanulmányozása. Nagy élmény volt, hogy én magam nyomhattam át a mintát a vászonra, igazi nyomóbabával, hígítóval oldott kék festékkel. Nem is gondoltam, hogy lesz még ilyenre lehetőségem a XXI. században, de érdemes vele bíbelődni, majd valahogy megoldom otthon is, mikor már nem keresztszemezni fogok.
A rábaközit még nem kezdtem el, csak barátkozom a mintával. Természetesen madaras. :)
A rábaközit még nem kezdtem el, csak barátkozom a mintával. Természetesen madaras. :)
Nagyon jó az oldalad, most találtam rá. Na én sem gondoltam, ahogy a XXI.században vajköpülő lesz a vágyam Budapesten, és készítek vele vajat is... :)))
VálaszTörlésA blogbejegyzések közt valahol megtalálod, de még az első hónapokban valahol.
Köszönöm! Hamarosan lesz itt egy kis átalakulás, ami pozitívan érinti majd a bejegyzések számát. ;)
VálaszTörlés